- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ma még nem. De nem kötelező.
- Szeretnem Téged? Ezt nem én döntöm el, nem szabad választás. Így alakult.
- Mondanod nem kötelező. 
- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy beszélgessünk másról?
- Akármiről beszélgetünk, tudom, hogy szeretsz.
  Hallom a hangodon. 
- Tudod nekem ez néha fáj.
-Miért?
- Mert itt ülünk ezen a polcon, egymás mellett, és én nem tudom szeretsz-e. 
- Hogyhogy nem tudod?
- Nem mondod sosem. 
- Szerintem nem kell mondani.
  Rád nézek, és látod. 
  Megszólalok, és hallod a hangomon.
- De nekem néha kéne, hogy kimondd. 
- Akkor mások vagyunk. 
- Fogod mondani?
- Fogom. 
  Mert akarod. 
- Szeretlek.
- Én is.
- Nem mondtad ki. 
  Most se.
- Azt mondtam, hogy én is. 
- Az nem ugyanaz. 
- Dehogynem.  
  Én is szeretlek.
- Magadtól mondd
- Szeretlek. 
- Hát ez most nagyon magadtól volt.
- Neked meg semmi se jó. 
- Nem is szeretsz.
- De Te se. 
- Akkor megegyeztünk. 
- Meg. 

Majd hátat fordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót se. A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben, hogy szeretlek.

 

Oldal: ..:..$
~Bellus Idézetei *-* ~ - © 2008 - 2025 - bellaidezetei.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat